Július 8-10-ig ismét a soproni Lővér kemping adott otthont a VOLT fesztiválnak. A rendezvény záróakkordjaként Ákos és zenekara egy fergeteges hangulatú koncerttel lepte meg a fesztivál közönségét. Itt sikerült mikrofonvégre kapnunk Ákost, akivel a most indult turnéjáról, a fesztiválokról és közeli terveiről beszélgettünk.
2004-07-14

A soproni VOLT fesztivál színpadán indult útjára Az utolsó hangos dal címet viselő nyári Ákos-turné. Több helyről is lehetett tudni, hogy némileg változtattatok a repetoáron a május 29-i, Kisstadionban adott koncert óta. Miért volt szükség erre a változtatásra és mire számíthat a közönség? Ákos: A kisstadionos bulira visszafogottabb, hullámzó, az „egy gyors, egy lassú” elvén működő műsort dolgoztunk ki. Az Andante-koncertek dramaturgiája alapján állítottuk össze a rockrepertoárt is, mert úgy gondoltuk, ez jobban illik egy összegző koncerthez, és reméltük, hogy a mi kis közönségük veszi az adást, egy hullámhosszon lesz velünk. A publikum így is tett, remek volt a hangulat, ezt könnyen leellenőrizheti, aki megnézi majd a Kisstadionban rögzítet tévés anyagot, vagy a későbbiekben VHS-en és DVD-n is megjelenő koncertfilmet. Ugyanakkor a fesztiválok zúzásra vagy nosztalgiára szakosodott közönségszegmensét nem érdeklik a szerkesztési finomságok. Az íróasztal mellett született dalsorrend sokat változik a próbák során, a turné anyaga is így állt össze. A májusi repertoárt vettük alapul, de a finomabb megoldásokat minimalizáltuk, és beillesztettünk néhány brutálisabb számot a műsorba. A turnéindító előadás elképesztő fogadtatása és a visszajelzések alapján úgy tűnik, jól tettük. Emellett az Andante Strings-et is otthon hagytátok. Mi volt ennek az oka? Ákos: Az átalakult műsor ledobta magáról a vonós hangszerelésű számokat. Más az akusztikus műsorral turnézni, amelyben főszereplő a vonóskar, és más az, amikor rockbulikat nyomunk fesztiválokon. Eleve éreztük, hogy ebben a turnéban a lányok nem fognak működni. Itt a mostani VOLT fesztiválon már volt alkalmad körülnézni? Koncertek közül valamelyikre sikerült elnézned? Ákos: Igen, az előadásunk előtti estén meghallgattam a Tankcsapda buliját. A koncerttel párhuzamosan mintavételeztem a helyi szőlőtermést. A soproni Kékfrankos igazán remek! Mint tudjuk, a VOLT fesztivál is a Sziget produkcióhoz kapcsolódik. Állandó visszatérő kérdés, hogy vajon lesz-e a Szigeten Ákos koncert? Ákos: Nem úgy néz ki. Nézd, nekem nem muszáj fesztiválokon játszani, nem is nagyon szeretek. A saját bulin nagyobb biztonságérzettel megy az ember színpadra: a technikusok csak egy produkcióra figyelnek, amennyire lehet, rendben van a műszak. A fesztiválokon általában elég nagy a káosz, egymást váltják a bandák, szegény technikusok azt se tudják, ki játszik éppen. Vannak előadók, akik éppen ezt a hangulatot szeretik, a „fesztiválérzést”. Jómagam egy dolgot szeretek az ilyen rendezvényeken: így olyanok is meghallgatják a koncertünket, akik soha nem jönnének el egy önálló Ákos-bulira. A legtöbb előadó nincs olyan szerencsés helyzetben, mint én, nem engedhetik meg maguknak, hogy lemaradjanak egy nagyobb rendezvényről, mert el kell tartani a zenekart, vagy mert saját jogon soha nem játszhatnának annyi embernek, amennyi egy fesztiválon összejön. Ők belemennek olyan kompromisszumokba, amilyenekbe én nem. Isten segedelmével éljen soká a Sziget, de az én érvényességemet nem ez a rendezvény adja meg. A szigetesek többször hívtak már fellépni, szívesen mennék is, de nem értem, hogy hazai banda miért nem kaphat helyet a nagyszínpadon napszállta után. Minden évben ugyanaz a válasz: magyar zenekart nem szoktak főműsoridőben felléptetni. Ha a Sziget alapvetően non-profit, kulturális kezdeményezésnek tartja magát – például az Ifjúsági Minisztérium is ad bele pénzt –, akkor a magyar zenekaroknak mindenképp előnyt kellene élvezniük. Ha pedig üzleti tevékenység, nem kulturmisszió, akkor annak a zenekarnak kellene főhelyen fellépnie, amelyik aznap a legtöbb embert vonzza a rendezvényre. Nekem is ajánlottak már helyet az angol Muse előtt, ahol félhomályban játszhattunk volna, mint a leglátványosabb hazai produkció, hogy aztán átadjuk a főhelyet az angoloknak. A Muse népszerű, világhírű és szerintem nagyon érdekes zenét játszó banda, de Magyarországon konkrétan 300 lemezt adtak el. Úgyhogy sem anyagi, sem erkölcsi, sem érzelmi szempontból nem tartom indokoltnak ezt a bánásmódot. Az álláspontom évek óta változatlan és ez így is marad. Gondolom, ők is jól elvannak nélkülem, és én sem alszom rosszul, ha nem játszom a Szigeten. A mostani turnéval Erdélybe is ellátogat a produkció, immár második alkalommal. Milyen kapcsolatod van Erdéllyel? Milyen élményekkel tértetek haza a múlt évi koncertről? Ákos: Erdélyi származék vagyok, apai nagyanyám Szászvárosban született. Ennek ellenére életemben először tavaly, az Andante kapcsán jártam Erdélyben. Nagy buli volt, legalább nyolcezren voltunk, idén pedig még jobban odacsördítünk, ha igazak a hírek, nagyon vár minket a közönség. Lehetne sztorizni a tavalyi eseményekről, már önmagában az is egy történet, hogy a rockzenekar és a vonóslányok 32 órán át összezárva utaznak a turnébuszban. Volt egy világa. De beszélhetnék az áfonyapálinka-fogyasztási szokásainkról is... Legújabb dalodat, Az utolsó hangos dal című szerzeményt az interneten letölthetővé tetted. Tervezed-e, hogy a jövőben a dalaidat eképpen tesztelteted le a közönséggel? Ákos: Hat éve, az Ikon kapcsán csináltunk először ilyet. Bemutató, ízelítő, érdeklődést felbirizgáló letöltések továbbra is rendszeresen várhatók, de az ajándék-CD gesztusa, vagy nagyobb anyag ingyenes közzététele abszolút a szponzor nagylelkűségétől függ. Idén nagyon jó dolgunk van, a MOL szigorú pénzügyi fegyelmet követelő, de gáláns támogató. Szerinted a legális fizetős alapon működő letöltő oldalak, zeneáruházak segíthetik az illegális zenei fájlcsere elleni küzdelmet? Ákos: Ez érthető pánikreakció az iparág részéről. Nem hiszem, hogy ez nagyban megváltoztatná a fogyasztói szokásokat. Fogalmam sincs, hogyan lehetne rávenni az embereket, hogy legálisan hallgassanak zenét. Talán észbekapnak, amikor már semmit értelmeset nem találnak az inteneten. Ha a letöltések miatt nem éri meg új felvételeket csinálni, előbb-utóbb nem lesznek újdonságok. Jómagam úgy védekezem, hogy igyekszem különleges, szép nyomdai megoldásokat alkalmazni. Az is fontos, hogy az én lemezvásárlóimnak nagy része nem arra büszke, ha másolt cédén vagy netről letöltve ellopja és ingyen hallgatja a munkámat, hanem arra, hogy eredeti kiadványt vásárol, amit jó érzés kézbevenni, jó birtokolni. Lehet, hogy profilt kéne váltanom, éttermet vagy ábécét nyitni, mert a marhapörköltet meg a mosóport nem lehet letölteni. Egyelőre. A koncert-naptáradat elnézve nem nagyon lesz időd ezen a nyáron pihenésre. A turnézgatás mellett hogyan haladsz a beígért újdonságokkal? A most indult nyári koncertsorozatot követik-e ősszel is előadások? Ákos: Előre láttam, hogy idén is irgalmatlanul sok munkám lesz, ezért a turné előtt iktattam be egy kis nyaralást. Nyolc koncert van a nyári menetrendben, és ősszel is játszunk, öt buli már majdnem biztos. Tegnap kezdtük keverni a kisstadionos előadás hangfelvételét a stúdióban, a tusnádfürdői koncert hetében pedig beindulnak a tévés változat képi utómunkái is. A tervek szerint szeptemberre dupla CD-n és kazettán jön ki Az utolsó hangos dal koncertjének teljes anyaga. Az újramaszterelt albumokat tartalmazó díszdoboz kiadása így 2005 elejére várható. Azután egy kis pihenőt tervezek, bár ez eddig még sohasem jött össze... Fotó: Tyukodi László/FalconMedia